Ha már blogot indítok - gondoltam - miért ne írjak arról, hogy hogyan kezdjünk el írni? Mivel ellenérv egy csepp sem jutott eszembe, így belecsapok a lecsóba. 

Írhattam volna azt is, hogy sorozatot, de feltehetően nem mindenki ír teleregény forgatókönyvet, ezért azt hiszem ez találóbb kifejezés.

Ha komolyan szeretnéd, hogy olvassák is azt, amit írsz, akkor jobb, ha felkelted az érdeklődést azzal, hogy az írásod végén, vagy közben, elhúzod a mézesmadzagot a kedves olvasó orra előtt a folytatás ígéretével. 

Másrészt, az olvasó szemszögéből - hiszen ha írsz, akkor egyben olvasol is -  te is valószínű az olyan történeteket szereted, ahol a főszereplő eseménydús életével már-már azonosulsz, ezért alig várod, hogy a cselekmény következő izgalmas fordulatait megtudd. Ott van például a Harry Potter sorozat, J. K. Rowling tollából. (Vagyis billentyűzetéből.) 

Még ha nem is írsz folytatásokban egyelőre, de szeretnéd elérni azokat az olvasókat, akik az első írásodat olvasták, vagy olvassák, hozz létre egy olyan levelező listát, vagy egyszerűbb esetben email-csoportot, ahol kapcsolatban tudsz lenni olvasóiddal. Ha később megjelenik egy írásod, könyved, novellád vagy cikked, akkor egy könnyed kattintással olvasóid tömegét tudod egy levélben értesíteni az újabb  "gyermekedről".

Aki gyorsan ad, kétszer ad. A gyorsaság nyilván itt nem feltétel, de ha adsz kedvezményt a könyvedből, vagy akár ingyen osztod szét szellemi terméked egy példányát, mondjuk azzal a feltétellel, hogy feliratkozik a levelező listádra, akkor biztosra veheted, ha egyszer már megismerkedett mélyebben munkáddal, fent van a listán és téged olvas, akkor már nemigen akar ilyen szíves fogadtatás után távozni és továbbra is olvasni fogja - a jó értelemben vett - irományaidat.

A siker titka a kapcsolat. Ha lusta is vagy napi több tíz vagy száz levélre válaszolni, már csak illendőségből és olvasóid tisztelete miatt is jobban teszed, ha válaszolsz mindennemű megkeresésre, legyen az facebook, twitter vagy email. Máskülönben rossz szájízt, neadjisten dühöt és csalódást keltesz bennük, és csupán azt éred el tunyaságoddal, hogy szép lassan eltávolodnak tőled rajongóid és az valószínű az eladásban, vagy - blog esetén - olvasottságban is látható lesz. Emlékezz arra, hogy tinikorodban amikor kedvenc együttesednek írtál tengerentúlra levelet, milyen izgatottan is vártad a postást, hogy meghozza a várva várt választ, ami akkoriban max. egy autogramm volt. Ne okozz csalódást! Az egyik legnagyobb "bűn", vagy otrombaság, ha letöröd az emberek lelkesedését.

5. Kérj segítséget!

Ha biztosra akarsz menni, akkor kérd szakemberek segítségét, ha más nem abban, hogy az írásodhoz szükséges információhoz milyen könyvekből, szaklapokból szerezd meg azt, amire szükséged van. De még így is elképzelhető, hogy olyan hangyabolyba nyúlsz bele, ami csíp, azaz komolyabb szakértelmet igényel komplexitása miatt. Senki nem szeretné nyájas olvasóit félretájékoztatni esetleg hiteltelennek látszani, nem? 

6. Ne spórolj, ha minőségről van szó!

A gagyi is eladható. De ha van kellő önértékelésed és büszkeséged, akkor ne spórolj azon, hogy extra energiát, időt és pénzt fektess munkádba! A szerkesztés, tervezés stb. nem feltétlenül kerül pénzbe. Viszont egy vegetáriánus faluvégi bölcsességet idézve: olcsó répának híg a leve. Tehát inkább költs rá többet, mert nagyon sok múlik a megjelenésen - amit ugye mi nők a divat és öltözködés kapcsán nagyon jól ismerünk, hiába is a mondás, hogy nem a ruha teszi az embert. Legyen a minőség fontos, nem utolsó sorban azért is, mert ez a profik egyik fontos kulcsa a sikerhez.

7. Ne lektoráld magad!

Ha már itt tartunk, jó, ha arra is figyelsz, hogy nagyobb lélegzetvételű írásaid esetében mást kérj fel a lektorálásra. Adott esetben fizess érte. Megéri. Ne kínozd magad! Ha egyszer már leírtad amit le kellett, és letetted a tollat, (vagy billentyűzetet) akkor befejezted. Önlektorálással csak kínoznád magad, kétségek kezdenének gyötörni, elkezdenéd újraírni az egészet stb. Aztán újabb ötletek jönnek, újabbak, míg végül semmi nem lesz elég jó ahhoz, hogy megjelenjen és feladod. Jó, ha tökéletességre törekedsz, de ebbe már beleőrültek páran. Ha mégis újra akarod olvasni, legalább várj vele pár hetet, vagy napot, pihentesd és csak akkor olvasd újra ha álmatlan éjszakáid vannak már tőle.

8. Írj arról amit szeretsz és vedd figyelembe az igényeket is!

Ehhez nincs túl sok hozzáfűznivaló. Nyilvánvaló, hogy mérlegelned kell, és meg kell találnod az arany középutat ahhoz, hogy írásod népszerű legyen. Nem mindig kifizetődő a kedvenc témád - pl. a lepkék szerelmi élete -  mert lehet, hogy az emberek többsége érdektelen azzal kapcsolatban. Az a tökéletes választás, amikor találkozik az olvasók igényével az amit írsz. Ha próbaolvasást csináltatsz barátaiddal és ők falják az oldalakat, akkor nyert ügyed van.

9. Tanulj a nagy öregektől!

Ismerkedj meg a szakmával, találkozz azokkal, akiknek nem kell jótanácsért a szomszédba menni, mert már írtak egyet s mást és bővelkednek tapasztalatokban. Keress föl írói közösségeket, fórumokat! Vagy ha van olyan tanfolyam vagy workshop a közeledben, vagy az interneten, ami fejleszti technikádat, tudásodat az írással, fogalmazással stb. kapcsolatban, ne hezitálj! Megtérül a befektetett pénz, sőt, sorstársakkal is találkozhatsz, vagy értékes kapcsolatokat tudsz kialakítani már befutott sikeres írókkal, akiktől sokat lehet tanulni.

10. Írj, írj, írj!

Tettek nélkül csupán ábrándozni tudsz. Ragadd meg a billentyűzetet és ródd a sorokat. Írj minden nap! Határozd meg, hogy naponta mennyi időt szánsz rá. Ha csak 30 percet is írsz minden nap, gondold meg, hogy egy év alatt hova jutsz! Egy kész regény! De akár leütésszám szerint is meghatározhatod napi ritmusodat. Én jobbnak gondolom az időmennyiséget, de ez embere válogatja. Ha totojázó típus vagy, akkor a leütésszám szerint dolgozz, ha kevés az időd, akkor időintervallum szerint tedd azt.




Felhasznált irodalom: http://mashable.com/2016/12/30/writing-tips-self-publishing/?utm_cid=hp-r-9#3LQWTRgMQkqq