Miért készítsünk érzés-szótárt magunknak?
És mi köze van ennek azokhoz a szavakhoz, amiket nem lehet lefordítani?
Folyton azt tapasztalom, hogy az emberek többsége környezetemben a gondolatain keresztül kommunikál. Ez rendben is van, hiszen a gondolkodás és a beszéd szorosan összefügg. Na de mi a helyzet az érzésekkel? Milyen gyakran beszélünk érzéseinkről? Negatív vagy pozitív érzelmeket fejezünk ki inkább? Melyek azok a szavak, amiket a leggyakrabban használunk érzéseink feltárására? Érdemes elmondani mit érzünk. Sőt... összeírni, hogy milyen szavakat használunk rá. Elmondom miért.
Érezted már magad mbuki-mvuki-ul (ellenállhatatlan belső kényszer, hogy lehámozd magadról a ruhát tánc közben), kilig (izgatott, izgulós érzés, akkor amikor valaki olyannal beszélsz, aki tetszik neked) vagy uitwaaien-ül (amikor a szélben tett séta felfrissítő hatását érzed)?
Ezeknek a bantu, tagalog és holland szavaknak nincsen megfelelője az angol nyelvben - és a magyarban sem. Tim Lomas a Kelet Londoni Egyetemen eltökélte, hogy a világból összegyűjti azokat az érzésekhez, finom hangulatokhoz tartozó szavakat, amelyeket kizárólag az adott nyelv népei használnak. Azt szeretné, hogy a többi jövevényszóhoz hasonlóan szókincsünkbe emelnénk ezeket a szavakat, ami elősegítené, hogy árnyaltabb és gazdagabb képet lássunk önmagunkról.
Lomas lefordíthatatlan szavak százait fedezte fel, amelyek különböző érzéseket fejeznek ki. Más esetben már hallottunk ilyenről, mint például az eszkimóknál, akiknél több mint 50 szó létezik a hó, havazás meghatározására - de kizárólag az érzést jelentő szavakkal eddig még nem foglalkozott senki.
Listájában vannak például olyan érzések, amelyeket különleges körülmények során él át az ember:
- desbundar (portugál) - szórakozás közben levetkőzni a gátlásokat
- tarab (arab) - extázisba esni zene hallgatása közben
- shinrin-yoku (japán) - megmártózni az erdőben, azaz kb. feltöltődni a természet által
- gigil (tagalog) - megcsípni vagy markolni valakit, mert annyira szeretjük
- yuan bei (kínai) - teljes és tökéletes teljesítményt nyújt
- iktsuarpok (inuit eszkimó) - várakozás közbeni előérzet egy másik ember érkezésekor, és te pont akkor mész az ajtó elé, amikor ő megérkezett. Vagy valakire gondolsz és abban a pillanatban megcsörren a telefon és felhív az illető.
Olyanok is akadnak, amelyek komplex, vagy keserédes élményeket fejeznek ki:
- natsukashii (Japán) - nosztalgikus sóvárgás, amikor felidézzük a múlt emlékeit, aztán elszomorodunk, amiért véget értek
- wabi-sabi (japán) - "sötét, elhagyott fenség" jelentése van, ami a mulandóságra és a tökéletlen szépségre utal
- saudade (portugál) - sóvárgás valami vagy valaki iránt, aki messze van időben, térben, vagy ha az a valami nem létezik
- sehnsucht (német) - vágyak az életben, amik sokszor elérhetetlenek, de ennek ellenére reménykedik az ember
A következő felsorolás olyan viselkedéseket és személyiségvonásokat mutat meg, amelyek meghatározzák jólétünket, vagy társadalmi életünket. (Érdekesség, hogy Lomas listájában magyar szó is van ebben a kategóriában, a pihentagyú.)
- dadirri (ausztrál) - amikor egy mély, lelki érzés tiszteletteljes hallgatást vált ki az emberből
- desenrascanço (portugál) - művészien sikerül kiszabadulni egy kellemetlen helyzetből
- sukha (szanszkrit) - valódi, tartós boldogság, a körülményektől függetlenül
- orenda (huron indián) - az az emberi akarat, ami annyira hatalmas, hogy képes a világ arculatát megváltoztatni
Megtanulunk kifejezni és felismerni különböző érzéseket az évek folyamán. Elvileg az ember életének minden egyes percében érez valamit. Csak éppen nincsen tudatában annak, hogy mit. Ez sajnos egyfajta érzelmi fogyatékosság, amivel szembe kell néznünk. A felsorolt "lefordíthatatlan" szavak is segíthetnek abban, hogy közelebb kerüljünk érzéseinkhez, vagy ha más nem, felismerjük, hogy lám-lám, az eszkimók szive sincs jégből. Akkor talán én is megpróbálom megtalálni, mi is van a szívemben. Legyen fontos nekem is, hogy kitaláljam mit is érzek valójában. Ha ez megvan, beírhatjuk érzés-szótárunkba szavainkat és akár a fenti listát is elkezdhetjük használni.
És bár nem tudományos célzattal írtam ezt a cikket, említenem kell még egy kutatót. (Ígérem, nem lesz több.) Lisa Feldmann Barrett azt állítja, hogy érzéseink címkézésének, felismerésének nagyobb hatása van, mint gondolnánk. Azt figyelte meg, hogy ugyanazon érzéseket kifejező szavakat bizonyos emberek általánosan, szinonímaként használják, mások meg precíz, megkülönböztető kifejezésként. Ezt ő "érzelmi finomság"-nak hívja. Kutatásában résztvevő alanyait megkérte, hogy több héten át minden nap írják le érzéseiket. Rájött, hogy a finomság meghatározza az életben való boldogulásunkat. Ha el tudod csípni az érzést pontosan, pl. tudod, hogy szorongsz vagy kétségbe vagy esve éppen, akkor célirányosabban megtalálod rá a gyógymódot is. Beszélsz egy baráttal, vagy megnézel egy vígjátékot.
Ezért az érzés-szótár egy kicsit olyan, mint a telefonkönyv. Minél több minden van benne, annál inkább tudod hova telefonálj, milyen stratégiát válassz egy adott helyzet megoldásában. A kutatás szerint az érzelmileg kifinomultabbaknál, az érzés-szótár használóknál erre lehet számítani:
- hamarabb túllendülnek a stresszes állapoton
- kevésbé valószínű, hogy alkoholt fogyasztanak
- tanulásban sikeresebbek
- a diákoknak javulnak a jegyeik
- sokkal jobb a magatartásuk az iskolásoknak
- jobban megértik belső folyamataikat, önmagukat
A kutatók egyetértenek abban, hogy első lépésként jó kiszótározni a pozitív érzéseket, hogy egy élesebb körvonalat láss emocionális tájképeden, ne csak egy homályos, ködös valamit. Ezek a fogalmak valójában az élethez való eszközök és kulcsok, amik inspirálhatnak új élmények felfedezésére, vagy segítenek, hogy a régről ismerteket egy méltányosabb megvilágításba tudd helyezni.
Ha van már ilyen érzés-szótárad itt is megoszthatod, add tovább a tapasztalatot, az érzéseket, ezzel is segítve, hogy más is tudjon érzelmileg finomodni, alapvetően sikeresebb életet élni!
Én ezeket ajánlom:
Érzések és szükségletek listája:
Érzések listája:
Forrás: http://www.bbc.com
